Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Ismerjük-e? (5) - Szent Korona_2 _ A koronázási szertartás
Bonifert Ádám, 2009. október 24., szombat, 12:12

A korona-történet folytatásaként most a koronázási szertartás ismerhető meg, továbbá a magyar királyok koronázásainak listája. Minden megtörtént koronázás szerepel a listán, akkor is, ha nem a Szent Koronával történt (ez azonban a törvény szerint nem legitim).*

A Koronázás

A koronázás sajátos jogi és egyházi aktus
volt. Ezzel iktatták be a királyt (császárt) és ez egyfajta legitimálást is jelentett. A koronázás során a hatalmat jelképező tárgyak (korona, jogar, alma, kard, palást) mellett egyéb koronázási ékszerek és eszközök, elsősorban egyházi eszközök (klenódiumok) is szerephez jutottak. Ilyenek voltak az eskükereszt, a csókkereszt és az infulák (püspöksüvegek) is. Ezeket az évszázados hagyomány szerint a többi jelvénytől elkülönítve az esztergomi érsek őrizte. Ma is az esztergomi prímási kincstárban látható.

A koronázási szertartás gyökerei az ókorba nyúlnak vissza: a közösség kiváló tagjait külön is megtisztelték  valamilyen fejdísszel (a görögöknél főleg a költőket, szónokokat, míg a rómaiaknál a sikeres hadvezéreket rendszerint zöld ággal, babérkoszorúval díszítették). A honfoglalók körében nem volt ilyen szokás, első királyunk, István pl. már 997-ben átvette apjától, Gézától a hatalmat, de koronázására csak 3 évvel később, 1000-ben került sor.

 A Magyar Királyságban a török hódoltság koráig érvényes koronázási eljárásrend szerint az uralkodó  

 szabályos megkoronázásának három feltételének kellett teljesülnie: 

       a megkoronázásnak Székesfehérváron kellett megtörténnie,

       a koronázást a Szent Koronával kellett elvégezni,

       az esztergomi érsek személyes közreműködésével.

A koronázási helyszínt illetően több változás is volt történelmünkben. Istvánt Esztergomban koronázták, később a helyszín átkerült Székesfehérvárra, majd 1563-tól Pozsonyba, majd 1792-től Buda lett a koronázási helyszín.

 A koronázási szertartás részletezése

 

A magyar egyházi szertartás a frank liturgiára alapozódott. A koronázási szertartás nem volt  

 teljesen egységes, az egyes koronázásoknál eltérések voltak.

 
 A koronázás az uralom ünnepélyes megkezdésének és az Egyház áldásának a kifejezője, tehát 

 nagy jelentőségű esemény. A király ezt a napot tekintette uralma kezdetének, ünnepélyes 

 okleveleinek keltezésében fel is tüntette! Az Árpádok korában már törvényekben szabályozták, 

 hogy ki és hol koronázhat Szt. István koronájával. Európa nyugati felén István koronázása előtt

 már kialakult a koronázási szertartásrend, azaz az "ordo". Az ordokat a püspökök számára 

 összeállított szertartáskönyvekben találhatjuk meg. Irányadóvá a XIV. században XXII. János

 Pápa által hivatalossá nyilvánított szertartáskönyv vált.

Egyházi forráshelyek szerint a koronázási szertartás a következő volt (részletesen ismertetem, mert nem sokan vehettek rész a ma élők közül ilyen szertartáson, sőt annak menete nem is közismert)

A koronázásra meghívottak drágakövekkel ékes ruháikat veszik magukra, a püspökök teljes fõpapi díszben jelennek meg. A koronázás a külsõségekben a pompát tükrözi!

A szertartásrend értelmében
- az ünnepélyes bevonulás után, az oltárra helyezik a koronázási jelvényeket. Szentmise közben a leendõ királyt két püspök kíséri a szertartást végzõ érsek elé. Az érsek felteszi a kérdést: "Akarjátok-e királyotoknak" a megjelent uralkodót? A jelenlévõk egyhangúan kiáltják: "Akarjuk!" és megéljenzik (vivát!) a leendõ királyt.

  Eduard von Engert: Koronázás
I. Ferenc József és Wittelsbach Erzsébet koronázása (1867.június 8)

 

 -  az avatás több részből áll.
    = eskütétel.
 A szentmise megszakad. A leendõ király ez után a bibliára vagy a koronázási eskükeresztre tett kézzel megesküszik a törvények megtartására, a béke megőrzésére, hogy országát a legjobb tudása szerint kormányozza, az alattvalói jogokat tiszteletben tartva.

     = Az esküt követi a királyszentelés. Az érsek Isten áldását kéri és közvetíti a leendő királyra, aki porig alázva magát az oltár lépcsőjére fekszik, tehát testének teljes hosszában érinti a földet. Majd az érsek szentelt olajjal keresztet rajzol a király jobb alkarjára és a lapockái közé. A felkent uralkodó így elnyeri Isten áldását, szellemileg átalakul. Az uralkodó belső átalakulását - a szentmise folytatásával - a leendõ király átöltöztetésével (a sekrestyébe vezetve) szimbolizálják. A papok hosszú fehér inget adnak rá, az alszerpapok felsõruháját (dalmatica), a kesztyűket, bíborszínû lábbelit és végül Szt. István palástját öltik fel. A felöltöztetett leendő király visszatér a templomba, az érsek elé. A szentmise ismét megszakad.

     = Az érsek átadja a kardot, hogy a leendő király megvédje az Egyházat, a Hazát, az özvegyeket,

 árvákat, az ország népét. 
     = Majd a koronázás következik. A jelenlévõ püspökök kezükben tartják az érsek által az oltárról

 levett koronát, és a leendõ király fejére helyezik (magyar szokás szerint a koronát az esztergomi érsek és a nádor együtt teszi fel az uralkodó fejére), mondván: "Vedd az ország koronáját... értsd meg, hogy az a szentség dicsőségét és tisztességét és a bátorság erényét jelenti ... és az örök üdvösség díjával koronázva vég nélküli dicsőséggel tündökölj ... Ámen!"

Az uralkodó fejére teszik a Szent Koronát.

 

 

Ettől a perctől kezdve: "Isten kegyelméből Magyarország királyává" vált az uralkodó. A jelenlevők háromszoros "vivat"-ja hangzik el. Majd az érsek átadja a jogart és az országalmát, a trónszékhez vezeti  és mondja: „Állj itt és tartsd meg mostantól fogva ezt az Isten hatalmából püspökeid által kijelölt helyet!"

A szertartás a "Te Deum"-mal [Téged Isten dicsérünk] ér véget.

 

A megkoronázott király a koronázási dombon


A szertartást követően a már megkoronázott király
a
királydombra (koronázási dombra) lovagolt, ahol kardjával a 4 égtáj felé vágott - jelképezvén, hogy az országot bármely irányból jövő támadás ellen megvédi.  A koronázási domb a koronázási városban Magyarország vármegyéinek és szabad királyi városainak földjéből összehordott mesterséges halom volt. A koronázási domb alkalmanként máshol volt.
Elpusztult a Székesfehérvár szélén álló királydomb. A pozsonyi a városfalakon kívüli Lőrinc és Halász kapu között állt, II. Ferenc József koronázásakor a mai Roosevelt téren emelték. 1896-ban a millenniumra készülve hordták össze az ország 63 vármegyéjének és 6 megyei jogú városának a földjéből a mai Városligetben (ezen mutatták be az „István, a király” című rockoperát 1987.augusztus 20.-án). Az utolsó királykoronázás 1916. december 30-án volt a budavári Nagyboldogasszony-templomban: IV. Károlyt koronázták magyar királlyá. A koronázási domb a mai Szent György téren állt; tervezésével Kós Károlyt bízták meg.

 

Az eskütételkor elmondott eskü szövege koronként királyonként változott. Voltak állandó elemei, de a teljes szöveg nem volt állandó. Károly Róbert esküje pl. a következő volt:
Isten engem úgy segéljen, Boldogasszony nékem irgalmat úgy nyerjen, Istennek szenti értem úgy imádjanak, Istennek szent teste végnapomon üdvösségemre úgy méltó legyen, föld tetememet úgy fogadja bé, onnét harmadnapon ki ne vesse, magul magom úgy ne szakadjon, ítéletnapján Istennek szent színét úgy láthassam, örök pokolba úgy ne temettessem, hogy ez szerzést ez registromban, kit az ország szerzésére megírattanak volna, azt erősen és tökéletességgel, mind megtartom, semmit ellene nem teszek, sem tétetek”.

NEVEZETESEBB KORONÁZÁSOK

 

A Szent Korona, amennyiben azonos I. István koronájával, 55 MAGYAR KIRÁLY fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva: II. János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József, a „kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát.

Bár a magyar jog szerint az a koronázás törvényes, amelyet az esztergomi érsek végzett a Szent Koronával a koronázási templomban, mégis több olyan koronázás is történt, amelyet ideiglenes koronával, más személyek végeztek el, más helyszínen.

Történelmünk során összesen 66 koronázás történt (Árpád ház 18, Anjou ház 9, Habsburg ház 39 db).
(Noha nehéz szöveg, érdemes magunkat átrágni rajta, mert figyelmes olvasással sok érdekes és kevésbé köztudott tényt lehet megismerni!)


1000. karácsony. Esztergomban megkoronázzák I. (Szent) Istvánt (1001-1038). A korabeli évkezdet szerint 1001-et írtak.
I. István 1038-as halála és 1077. között nem volt koronázás, utódlási, hatalmi harcok zajlottak.
1077. április - május I.(Szent) László (1077-1095) megkoronázása. I. László 1095. július 29.-én meghal, Nagyváradon, a székesegyházban temetik el
1095. augusztus Kálmánt (1116-1131), feltehetőleg Szerafin esztergomi érsek, megkoronázza. Kálmán 1116. február 3.-án meghal, Székesfehérváron temetik el
1116. február II. Istvánt (1116-1131) Lőrinc esztergomi érsek megkoronázza II. István halála 1131. március vagy áprilisban. Váradon temetik el (feltehet?leg a váradel?hegyi premontrei prépostságban)
1131. április 28. Felicián esztergomi érsek megkoronázza II. Bélát (1131-1141). Béla 1141. február 13.–án meghal, Székesfehérváron temetik el. Eközben 1137-ben II. Béla hazahozatja Bizáncból apja, Álmos herceg tetemét, és Székesfehérváron temetteti el
1141. február 16. vasárnap megkoronázzák II. Gézát (1141-1162). II. Géza 1162. május 31-án meghal, temetése Székesfehérváron történik.
1162. június elején Lukács esztergomi érsek megkoronázza III. Istvánt (1162). aki a bizánci császár támogatásával került trónra. Pár hónap múlva azonban elvesztette Bizánc bizalmát, ezért testvérével új koronázásra került sor. 1172. március 4.-én III. István Esztergomban meghal; ugyanott temették el
1162. június-július Mikó kalocsai érsek megkoronázza II. Lászlót (1162-1163) 1163. január 14. II. László halála. Székesfehérváron temették el.
1163. január 27. vasárnap Mikó kalocsai érsek megkoronázza IV. Istvánt (1162-1165). 1165. április 11-án Zimonyban meghal IV. István. Előbb ott, a Szent Protomártír templomában temették el, később Székesfehérvárra vitték a tetemet. Halála után ismét hatalmi harcok dúltak.
1173. január 13. Vízkereszt nyolcadán a kalocsai érsek megkoronázza III. Bélát (1173-1196) 1196. április 23. III. Béla halála, majd temetése Székesfehérváron
      Eközben
      = 1182. május 16. Pünkösdkor, még apja életében Miklós esztergomi érsek megkoronázza Imrét.
1196. április legvége Jób esztergomi érsek megkoronázza Imrét (1196-1204). 1204. szeptember meghal Imre király, az egri székesegyházban temetik el.
1204. augusztus 26. csütörtökön János kalocsai érsek, Imre életében és kívánságára, a pápa felhatalmazásával megkoronázza fiát, III. Lászlót (1204-1205). 1205. május 3. Ausztriában meghal III. László, holttestét a győri püspök Székesfehérvárra viteti, és ott királyhoz méltóan eltemetik
1205. május 29. Pünkösdvasárnap János esztergomi érsek megkoronázza II. Andrást (1205-1235), 1235. szeptember 21. meghal II. András. Az egresi (Torontál megye, ma Igris, Románia) ciszterci monostorban temetik el
      Eközben
      = 1217. II. András a szentföldi hadjárat során Gizella királyné koronáját 140 ezüst márkáért eladja, hogy a hadjárat költségeit fedezni tudja.
      = 1214. II. András megkoronáztatja fiát, Bélát.
      = 1220. felkenik és megkoronázzák Laszkarisz Máriát, Béla királyfi feleségét).
1235. október 14. vasárnap Róbert esztergomi érsek megkoronázza IV. Bélát (1235-1270). 1270. május 3. IV. Béla halála, majd temetése az esztergomi ferenceseknél
      Eközben, IV Béla idején történt események:
      = 1245. augusztus 20. IV. Béla megkoronáztatja fiát, Istvánt
      = 1254. IV. Béla oklevelében úgy említi Székesfehérvárt, mint ahol a királyi trónust és a koronát őrzik, ahol a királyokat felszentelik, és ahol az ősei nyugszanak
      = 1256. december 16. a Szent Korona első említése
1270. május 13. után királlyá koronázzák V. Istvánt (1270-1272). 1272. augusztus 6. meghal V. István. A Margitszigeten temetik el
1272. szeptember 3. el?tt Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek megkoronázza IV. Lászlót (1272-1290) 1290. július 10. meggyilkolják IV. Lászlót, Csanádon temetik el
1290. július 23. vasárnap Ladomér esztergomi érsek megkoronázza III. Andrást (1290-1301), az utolsó Árpádházi királyt. 1301-ben bekövetkezett halálával kihalt az Árpád-ház. Székesfehérváron temették el.
1301. május 13. el?tt Bicskei Gergely esztergomi érsek Esztergomban megkoronázza az erre az alkalomra készített koronával I. Anjou Károlyt. (1301). Ezzel megjelent az Anjou-ház.
1301. augusztus 27. vasárnap Szent István ünnepének nyolcadán Hont- Pázmán nembeli János kalocsai érsek megkoronázza Vencel cseh herceget.(1301-1305))
1305. december 6. Szent Miklós ünnepén Rád nembeli Benedek veszprémi és Antal csanádi püspökök magyar királlyá koronázzák Wittelsbach Ottó bajor herceget (1305-1309)
1309. június 15. vasárnap Budán, a Nagyboldogasszony templomban Tamás esztergomi érsek másodszor koronázta I. Károlyt az ez alkalomra készült és Boccasino Miklós bíboros, pápai legátus által megáldott koronával
1310. augusztus 27. Szent István király ünnepének nyolcadán Székesfehérváron a Szent Koronával harmadszor koronázzák meg I. Róbert Károlyt (1310-1342). 1342. július 16. meghal I. Róbert Károly, Székesfehérváron temetik el
1342. július 21. vasárnap Telegdi Csanád esztergomi érsek megkoronázza I. Nagy Lajost (1342-1382).1382. szeptember 10. meghal I. Lajos; Székesfehérváron temetik el.
1382. szeptember 17. szombaton Demeter esztergomi érsek megkoronázza I. Nagy Lajos lányát, Mária királynőt (1382-1385). 1385. december 31. Mária királynő lemond a trónról
1385. december 31. vasárnap Demeter esztergomi érsek megkoronázza II. Károlyt (1385-1386) 1386. február 7. merényletben II. Károly halálosan megsebesül. 1386. február 24. v. 27 meghal II. Károly; az egyházi kiközösítés miatt csak 1390-ben vagy temetik el a Visegrád melletti Szent András bencés apátságban
Mária (1386-1387) ismét átveszi a kormányzást. 1395. május 17. Mária királynő halála; Nagyváradon temették el.
1387. március 31. Virágvasárnap Himházy Benedek veszprémi püspök megkoronázza Luxemburgi Zsigmondot (1387-1437) 1437. december 9. a morvaországi Znaimban meghal Zsigmond király; a nagyváradi székesegyházban temetik el
Ezzel az Anjou-ház megsz?nik, a Habsburg ház kerül hatalomra.
1438. január 1. kedden Pálóczi György esztergomi érsek megkoronázza Habsburg Albertet (1438-1439) 1439. október 27. Neszmélyen (Komárom m.) meghal Albert király. Székesfehérváron temetik el
1440. május 15. Pünkösd vasárnap Szécsi Dénes esztergomi érsek királlyá koronázta a csecsemő V. Lászlót (1452-1457) a Szent Koronával (a többi koronázási jelvény hiányzott) 1457. november 23. Prágában meghal V. László
1440. július 17. vasárnap Szécsi Dénes esztergomi érsek a Szent István ereklyetartó koronájával megkoronázza I. Ulászlót (1440-1444), aki 1444. november 10. -én a várnai csatában meghal.
1463. július 24. Sopronban III. Frigyes képviselői 80000 Ft ellenében átadják a magyaroknak a koronát
Mátyást 1458-ban királlyá választják a Duna jegén, de megkoronázásra csak később kerül sor.
1464. március 29. Szécsi Dénes megkoronázta Hunyadi Mátyást (1458- 1490) a Szent Koronával
1490. április 6. Bécsben meghal I. Mátyás , április 24. Székesfehérváron temetik el.
1490. szeptember 18. Jagello II. Ulászlót (1490-1516) a kiskorú esztergomi érsek helyett Laki Túz Osváth zágrábi püspök koronázza meg. 1516. március 13. Budán meghal II. Ulászló. 1516. március 19. II. Ulászlót eltemetik Székesfehérváron.
1506 július 1. megszületik II. Lajos
1508. június 4. vasárnap apja megkoronáztatja II. Lajost (1516- 1526): Bakócz Tamás esztergomi érsek koronáz
1526. augusztus 29. a mohácsi csata során, menekülés közben II. Lajos a Csele patakba fullad 1526. november 10. Székesfehérváron temették el.
1526. november 5. Szapolyai János királlyá választása Székesfehérváron
1526. november 11. vasárnap, Szent Márton napján Podmanicky István nyitrai püspök megkoronázza Szapolyai Jánost (1526- 1540)
1526 december 16. I. Ferdinándot királlyá választják
1527. november 3. miután Perényi Péter koronaőr átvitte a koronát I. Ferdinándhoz, az utolsó székesfehérvári koronázás történik meg: Podmaniczky István nyitrai püspök megkoronázza Habsburg I. Ferdinándot (1516-1540)
1527. november 4. Megkoronázzák I. Ferdinánd feleségét, Anna magyar hercegnőt, II. Ulászló leányát egy ún. házi koronával Perényi Péter a koronát Temesvárról Fehérvárra vitte, és a koronázás Szent Imre napján volt
1540. július 22. Meghal János király. A székesfehérvári bazilikában temették el. 1543-ban Szulejmán szultán parancsára eltávolították a holttestet, és a Szent Mihály templomban temették el ismét.
1563. szeptember 8. I. Ferdinánd császár és király Kisasszony napján (Szűz Mária születésnapja) a fiát, Miksát (1564-1576) királlyá koronáztatta Pozsonyban, a Szent Márton templomban. A szertartást Oláh Miklós esztergomi érsek végezte
1563. szeptember 9. az ez alkalomra készített koronával megkoronázzák Mária királynét (V. Károly spanyol király leánya), a Szent Koronát - mint a későbbi királyné koronázásokon - a vállához érintették. A szertartást az esztergomi érsek végezte
1572. szeptember 25. Pozsonyban Verancsics Antal esztergomi érsek megkoronázza I. Rudolfot (1576-1608. + 1612. január 20.)
1608. november 19 . Szent Erzsébet napján Pozsonyban megkoronázza II. Mátyást (1608-1619), aki 1619.március 20.-án meghal. Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek; a koronázáson először jelennek meg a nemzeti színek, a piros, fehér, zöld a drapériákon
1613. március 25. Pozsonyban, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén megkoronázzák II. Mátyás feleségét, Habsburg Anna tiroli hercegnőt, a Habsburgok családi temetkezőhelyének, a bécsi kapucinus kolostornak az alapítóját
1618. július 1. vasárnap Pázmány Péter megkoronázza II. Ferdinándot (1619-1637) Meghal 1637. február 15.) 1622. május Sopronban megkoronázzák II. Ferdinánd feleségét, Gonzaga Anna Eleonora mantuai hercegnőt
1625. december 8. a soproni ferences templomban ('Kecske-templom') Pázmány Péter esztergomi érsek megkoronázza III. Ferdinándot (1637-1657)
1638 február 14. vasárnap Pozsonyban Lósy Imre prímás megkoronázza III. Ferdinánd első feleségét, Habsburg Mária spanyol infánsnőt
1647. június 16. apja életében királlyá koronázza IV. Ferdinándot (1647-1654) Lippay György esztergomi érsek. A koronázást az eredeti napról el kellett halasztani a pozsonyi tűzvész miatt
1655. június 6. vasárnap Pozsonyban megkoronázzák III. Ferdinánd harmadik feleségét, Gonzaga Mária Eleonóra hercegnőt
1655. június 27. Vasárnap, Szent László király ünnepén, apja életében, királlyá koronázza I. Lipótot (1657-1705. május 5.) Lippay György esztergomi érsek.
1681. november 9. vasárnap Sopronban megkoronázzák I. Lipót harmadik feleségét, Eleonora Magdaléna rajnai palotagrófnőt a Wittelsbach családból. A Szent Koronát a prímás és a nádor együtt emelik a királyné vállára. A házi koronát a veszprémi püspök teszi a fejére, a felkenést a prímás végzi 1687. december 9. kedden apja életében királlyá koronázza I. Józsefet (1705-1711. április 17.) Széchényi György esztergomi érsek
1712. május 22. Szentháromság vasárnap Pozsonyban Keresztély Ágost szász herceg, prímás megkoronázza III. Károlyt (1711 - 1740. október 20.) és feleségét, Braunschweig-Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina hercegnőt.
1741. június 25. vasárnap Pozsonyban Mária Teréziát (1735-1780) királynővé koronázza Eszterházy Imre esztergomi érsek
1790. november 15. hétfőn Pozsonyban megkoronázza II. Lipótot (1790- 1792) Batthyány József esztergomi érsek
1792. június 6. Úrnapja vigíliáján a budai Mária Magdolna helyőrségi templomban megkoronázzák I. Ferencet (1792-1835)
1792. június 10. vasárnap Budán megkoronázzák I. Ferenc második feleségét, Bourbon Mária Terézia nápoly-szicíliai hercegnőt (+1807)
1808. Pozsonyban királynévá koronázzák Habsburg Mária Ludovikát (+1816), I. Ferenc király harmadik feleségét.
1825. Pozsonyban megkoronázzák Karolina Auguszta bajor hercegnőt, I. Ferenc negyedik feleségét 1830. szeptember 27. vasárnap az utolsó pozsonyi koronázás: V. Ferdinánd (1835-1848)
1867. június 8. Pünkösd vigíliáján a budai Nagyboldogasszony templomban megkoronázzák I. Ferenc Józsefet (1867-1916) és feleségét, Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt
1916. december 30. szombaton az utolsó király- és királyné koronázás Budapesten a Nagyboldogasszony templomban. A koronát Csernoch János esztergomi érsek és gróf Tisza István helyezte IV. Károly király fejére. A királyné Bourbon-Pármai Zita hercegnő.

 

Források:
Nemzeti jeképeink.hu

Nemzeti.lap.hu

Jelkép.lap

Magyar Katolikus Lexikon

Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek

Emellett több tucat részinformációt adó internetes honlap

 

 

 



Olvasva: 6103 alkalommal