Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Ã?Å¡gy találj rám
Nagy Katalin Erzsébet, 2009. augusztus 6., csütörtök, 18:35



Mikor már 

Nem adhatsz 
És nem kérhetsz 
És nem csábít semmilyen érdek 
Jelentéstelen kusza halmaz 
Panasztalan-konokul hallgatsz 
És pontokra hullnak a képek 
Tested jeltelen jelmez 
És nincs hatalom mely felment 
P?rén lépdelsz a létnek 
Semmibe omló peremére 
Mártod mélységbe lábad 
Kacéran kacsintasz a halálra 
Simogatod busa fejét egy szörnynek 
Ki sóváran szíved fölé görnyed 
És már magadat sem hívod énnek 
Szóljon ekkor ez utolsó ének: 

Úgy találj rám 
Hogy puha görgetegként 
Omoljon az Ég szememre 
Csontját betakaró húsom légy 
Éjszakám gödrét Te temesd be 
Fuldokló tüd?m eleven lélegzete 
Akadozó szívverésem fölhabzó üteme 
Dermed? sejtjeim éltet? melege 
A mindenség áramlata légy 

Mi áthatol ezer ördöglakaton 
Hallgatásból emelt falakon 
Mint csillag ha hull magába 
Összeroppanva zuhanj belém 
Lassan szület? édes halál 
Lüktet? ponttá legyen e világ 
Zajló csöndesül? hullámverés 
S ha múltam okát t?n?d?n kérded 
Árvaságom jegyajándékként adom néked 
Elmondom én 
Ég? hangtalan torokkal magamban 
Összes poklát 
A nélküledi létnek 
Rákosan ragyogó nyárnak 
Téli éjszakáknak 
Amik dermedt csillagokban áznak 
Minden tétova léptemnek 
Hogyha sírgödrök felé tévednek 
Magánysivatagot 
Hol kövekkel porladva álltam 
Pillanatzárványait 
A mindennapi halálnak 

Úgy találj rám 
H?s tenyereddel 
Lázas homlokom 
Te jegeld el 
Mélytengeri halat 
Marianna árok 
Fogadjon magába 
Halhatatlanságod



Olvasva: 555 alkalommal