Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Emlékbeli táj
Nagy Katalin Erzsébet, 2009. július 25., szombat, 23:24



Szakadék szélén pengeél f?szál

élesre metszi a h?s leveg?t.

A katlan mélyén szenderg? város

ködpólyába bugyolált csecsem?,

ha fölsírna sem hallanék hangja ide,

hol sziklakatonák közt menetel?

rabnép az erd?, de fohászkodva

szabadságáért a fényre feln?,

fekete felh?k takarta nap

ha kipattan, szivárványból izzó

hidakat ácsol haraggal,

és árnyékkévékbe gy?jti a csöndet

a fenyves szélén.

Ha kopár kedvedhez csak a kék-szürke,

s a méregzöld passzol, ha már vesztes

önmagadra sem haragszol, amit kerestél,

rájössz, hogy seholse’ nincsen,

és elherdáltad sosemvolt kincsed,

a múltadba vezet? emlékút

ha idefut, hazátlanságodból

kivándorolni csak ide tudsz.

Emlékbeli táj, elmémben álmodó,

valóként vetítsen szemem,

s a pillanat igézetében

táguljon jelenné gömbid?,

égjen a távol!



Olvasva: 481 alkalommal