Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Csontváry Kosztka Tivadar, született 1853. július 5-én
H.Pulai Éva, 2009. július 5., vasárnap, 10:48

"Te leszel a világ legnagyobb napút fest?je, nagyobb Raffaelnél."

 

 

„Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és b?ségben volt részem. … Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam ?ket; a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem tör?dtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére, s ott cédrusokat festettem.”

 

 

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.Budapest, 1919. június 20.) magyar fest?.

 

Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböz? mesterekt?l festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelent?sebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb m?vet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismer?en nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai all?rjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemz?k közül többen pszichopatológiásnak tartanak. M?vészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Az egyik legkülöncebb, de egyben legegyénibb és rendkívül jelent?s magyar m?vész volt.

 

"Emlékszem jól a kétéves koromra, egykori huszárlábaimra, hátul gomboló hózentrágeres nadrágomra, amelyb?l kifityegett rendesen az ingem csóvája. Így kerültem az utcára Kis-Szebenben nevezett promenádé labirintba."

 

Fest?i pályájának kezdetei

 

"Te leszel a világ legnagyobb napút fest?je, nagyobb Raffaelnél."

 

Csontváry fest?i pályája különös módon kezd?dött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg ?szi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az id?s, jólelk?” patikavezet? így kiáltott fel: „Hisz maga fest?nek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút-fest?je, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan vette (noha a napút kifejezést maga sem értette, és hogy miért pont Raffaelnél kell nagyobbnak lennie).

 

A modern magyar m?vészet kiemelked? egyénisége. Évtizedekig tartó útkeres? er?gy?jtést követ?en 1880-ban – egy állítólagos – sorsfordító hallucinációs élmény hatására határozta el, hogy fest? lesz. Szül?városában, Kisszebenben, majd Ungváron járt gimnáziumba. Kés?bb keresked?segéd lett Eperjesen. Ezt követ?en Szerednyén, apja falusi patikájában segédkezett, gyógynövényeket gy?jtött, majd Léván és Losoncon gyakornokoskodott; Léván általános gyógyszerkönyvet írt. Közben Budapesten szerzett gyógyszerész oklevelet és egyéves önkéntesi idejét hasznosítva jogot hallgatott a pesti egyetemen, s a f?város polgármesteri hivatalában volt helyettes díjnok.

Az egyetemi ifjúság élén részt vett az 1879-es szegedi árvíz mentési munkálataiban, az akkor szerzett bronchitisére a Magas-Tátrában keresett gyógyulást. 1880. október 13-án Iglón, bels? késztetésre, érdekl?dése a festészet felé fordult.

 

"Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapnyi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom,  s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom."

 

1881 tavaszán Rómába ment tanulmányútra a m?vészetekkel ismerkedni, egyúttal erejét és a reá váró feladatokat felmérni. Hazatérve azonban továbbra is gyógyszerészként tevékenykedett, el?bb Eszéken, kés?bb Szentesen. Végezetül 1884-ben, a Losonc melletti Gács községben nyitotta meg patikáját. Az itt eltöltött tíz esztend? során, számos cikket, jórészt közm?vel?déssel foglalkozó írást publikált a helyi sajtóban. Eközben a patikát felvirágoztatta, majd bérbe adta, ezáltal anyagilag függetlenül, immáron teljesen a m?vészetnek szentelhette magát.

Els? olajfestményei, a Madarak, mint iskola el?tti tanulmányok 1893-ra datálódnak, 41 évesen, 1894-ben járt » Hollósynál nál a müncheni akadémián, Kallmorgennél Karlsruheban, majd Düsseldorfban és Párizsban. Arra, hogy végzett-e stúdiumokat 1880 és 1893 között, csak feltételezések vannak. 1880-ban Keleti Gusztávtól kért tanácsot a tájfestés és a fest?i technikákra vonatkozóan.

 

Önéletírásában olvashatjuk, hogy az akkor divatos Hermes-füzeteket másolta, mégpedig oly h?séggel, hogy az eredetit?l meg sem lehetett különböztetni ?ket. Hihet?nek tetszik az a hipotézis, hogy Kubányi Lajosnak, a közeli Alsó-Esztergályon él? gyógyszerésznek, a müncheni akadémiai képzettség? divatos népéletkép fest?nek segítségével rajzstúdiumokat végezhetett, s talán a festéssel is megpróbálkozott. A négy madárportré, az „els? olajfestmény”, a Pillangó és a müncheni tíz rajz színvonala mindenesetre ezt a feltételezést támasztja alá. A fest? ezeket a festményeket és rajzokat nagy becsben tartotta, mintegy igazolásként ?rizte és minden alkalommal kiállította.

Az akadémiákon szerzett tapasztalatok meger?síthették ~t abban, hogy már kell?képpen felkészült a nagy kihívásra, amihez viszont bizonyos el?zetes tanulmányok szükségesek.

 

Süvölt?t leterít? ölyv

1893

44×54 cm

 

A m?vészpálya mindössze másfél évtizedbe s?ríthet?, az els? festmény 1893-ra, az utolsó 1909-re datálható. A felkészülés idejéb?l nem maradt fenn festmény vagy rajz, de teljességgel nem zárható ki hiteles m?vek esetleges kés?bbi azonosítása. Mai ismereteink szerint az ~-oeuvre mindösszesen 120 m?vet tartalmaz, életére írásai, fennmaradt írástöredékei, valamint közvetett bizonyítékok alapján lehet csak következtetni.

A ~ képek eredetiségének megállapítására biztos támpontul szolgálnak kiállítási katalógusai, a halála után a m?teremben lajstromozott és 1920-ban, az életm? megment?jének, Gerlóczy Gedeonnak a tulajdonába került m?vek sora, továbbá a gácsi patika padlásáról a bérl? által Kecskemétre átmentett képek, amelyek egy részét a harmincas években kiállították. ~ nem szignálta a képeit. A kivétel ez alól a müncheni rajzok némelyikének K. jelzete. A Visszatekint? nap Trauban cím? festményen pedig van egy kés?bbi ajánlás: festé Tivadar az Országháznak ajándékul szöveggel. A rövid akadémiai stúdiumokat követ? id?szak életrajzi adatai nem egyszer egymásnak ellentmondóak.

 

A telet általában Itáliában és Dalmáciában, a nyarat a Felvidéken töltötte. 1894-ben és 1896-ban nagy utazásokat tett délen. Ez id? tájt festhette le gácsi házvezet?n?jét, az Almát hámozó öregasszonyt. A keskeny, sajátos képkivágás nem véletlen, ~ ugyanis bonyolult számítások alapján tudatosan választotta meg a képformát és képméretet.

A kilencvenes évek második felében született az átható tekintettel, tükörbeli önmagával szembenéz?, öntudatot és er?t sugalló Önarckép is. Önnön profetikus megörökítésén túlmen?en a m?termi megvilágításban rejl? lilás reflexek tükröz?dése foglalkoztatta. A Pompejiben és Trauban festett kisméret? vedutákon, a hiteles megjelenítés mellett a plein air lehet?ségei izgatták.

 

 

Mandulavirágzás Taorminában

Csontváry Kosztka, Tivadar (1853-1919)

1902

Technique: Oil on canvas

Museum:  Csontváry Museum Location: Pécs, Hungary

Unique URL: http://www.terminartors.com/csontvary-kosztka-tivadar/blossoming-almonds-in-taormina-71751-p

 

 

 1900-ban szerepel els? ízben ~ neve a Nemzeti Szalon katalógusában. Az 1901-ben festett, Holdtölte Taorminában és Mandulavirágzás Taorminában már az érett fest?iség jegyeit viseli, ekkortájt f?képp a fényproblémák és a gazdag kolorit megjelenítése foglalkoztatták. A Naplemente a nápolyi öbölben cím? kép a napszakváltás megörökítésének jegyében született. Hasonló fényproblémákat vet fel az 1902-ben festett Keleti pályaudvar éjjel. Ezt megel?z?en készült a bizarr szépség? felvidéki bányavároska, Selmecbánya távlati képe, a leíró naturalizmus jegyében. Az el?térben lév? idilli népéletkép ~ festészetének sajátossága, ahogy a makro-világgal együtt, olykor rejtve a mikro-világot is elénk tárja. Összképet ad, de kiemeli a legapróbb részleteket is.

A Castellammare di Stabia cím? képet naiv expresszionizmus jellemzi. 1903-ban festi kett?s néz?pontból, topografikus h?séggel a Római híd Mosztárbant, ugyancsak a helyszínen a Jajcei vízesést és éjszakai megvilágításban a Jajcei villanym?vet. A magyar történelem fordulópontja Szigetvár, a helyszín rideg valósága nem tudta kell?képpen felhevíteni, a Zrínyi kirohanása naiv történelmi tablókép maradt. A Vihar a Nagy Hortobágyon is a nagy motívum keresésének jegyében született. A szelíd nyugalom és a készül? vihar egyszerre van jelen, a két véglet ütköztetése révén válik monumentálissá.

 

1903-ban ~ nagy európai körútra indul: Schaffhausen, Basel, Amsterdam, Haarlem, Hága, Rotterdam, Antwerpen, Brüsszel, London, Párizs, Madrid, Toledo, Sevilla, Granada, Cordova és Malaga. Innen keletnek veszi az irányt, Gibraltárban száll hajóra, Máltánál hajótörést szenved, a nagy vihar halálközeli élménye után Egyiptomban tanulmányozza a vakító nap színekre gyakorolt hatását, és innen küldi haza a táviratot: „plein air erfunden” (plein air felhasználva). A Szaharai vázlatok hagyományos vázlatkészít? módszerér?l tudósítanak. A telet a Szentföldön tölti.

 

"Betlehemben a Salamon nyaralójában gondolkozom, micsoda nyomorban élhetett az a szegény bölcs Sálamon - három medencét készített a pici forrás körül, melyek vízzel sohasem teltek meg, a pici forrás nyáron ujjnyi vastagságú vizet eregetett magából s mert elvezetve nem volt, a közelben tócsát képezett s a Salamoni tavak elnevezése is ebb?l keletkezett. Ma ez a víz vékony cs?vel Jeruzsálembe folyik, a törökök szent kútjaiba lábmosáshoz gyülemlik."

 

1904-ben a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben cím? vásznán megörökíti a zsidók panaszfalát, majd varázslatos színgazdagsággal festi meg a csodás természeti jelenséget, a Sétakocsizás újholdnál Athénben cím? képen. 1904-ben szinte egy id?ben kezdi festeni a nagy kihívást jelent? Tátrát és a nagy történeti motívumot, a Taorminát. 1905-ben fejezi be mindkett?t, A Nagy Tarpatak a Tátrában és A taorminai görög színház romjait. Ez utóbbihoz készült kisméret? vászon az egyetlen adalék a vázlatkészítés ilyetén megoldására.

 

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsz?, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.

(Rockenbauer Pál: Szívességb?l a mediterránban; 130. old.)

 

 

Baalbek

Csontváry Kosztka, Tivadar (1853-1919)

1906

Technique: Oil on canvas

Museum:  Csontváry Museum Location: Pécs, Hungary

Unique URL: http://www.terminartors.com/csontvary-kosztka-tivadar/baalbek-71717-p

 

 

1906-ban, Baalbekben festette „a világ legnagyobb napszín festményét”. A képen minden együtt van, amit elérni szándékozott: a világító színek, a dekorativitás, az eszmei gazdagság, az energia, a monumentalitás, a részletgazdagság és a távlat. 1907-ben már elég felkészültnek érezte magát arra, hogy a m?vészet f?városában, a Grande Serre de la ville de Paris-ban állítsa ki m?veit. 1907-ben festette két emblematikus f?m?vét: A Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Magányos cédrust. A szabályos háromszög–istenszem koronájú életfa alatt kereng? lovasok és táncos tündérlányok az élet örök forgását szimbolizálják. „Él a fény, él a szín, de a leveg? létezik” – írja ~ az önnön magányosságát szimbolizáló sok ezer éves cédrus földet és leveg?eget összeköt? monumentalitásáról.

 

"a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni, öt-hatezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot."

 

Az 1908-ban festett Mária kútja Názáretben már az összefoglaló stílus jegyében született. Utolsó festménye a Tengerparti sétalovaglás a tiszta költészet birodalmába vezeti a néz?t, minden titokzatos, történésfeletti. Ezzel a képpel zárul ~ fest?i életm?ve. A hátralév? tíz esztend?ben születtek filozofikus töltet? írásai, valamint torzóban maradt vázlatai, allegorikus, s?t megalomániás kartonjai.

 

Tengerparti sétalovaglás

Csontváry Kosztka, Tivadar (1853-1919)

1909

Technique: Oil on canvas

Museum:  Csontváry Museum Location: Pécs, Hungary

Unique URL: http://www.terminartors.com/csontvary-kosztka-tivadar/riders-on-the-seashore-71731-p

 

 

Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében Csontváry Kosztka Tivadar apothézisa.

 

1912-t?l írja filozófiai töltet? írásm?veit, röpiratait; el?adásokat tart, brosúrákat jelentet meg.

 

Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószín?leg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét kés?i éveiben els?sorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szeszt?l, és egyéb mesterséges szerekt?l – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggy?z?déses pacifista volt.

 

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó min?ség? vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megment?je Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. 1919-ben a Bartók Béla út 36-38. számú házban irodahelyiséget keresve botlott a tet?téri m?teremben összetekert, hagyatéki árverés során zsákvászon-értékben számba vett vásznakba.

Gerlóczy megvásárolta a m?veket, neki köszönhet? az életm? fennmaradása. A képek már a fest? életében megrongálódtak, kés?bb is sokat hányódtak, emiatt komoly restaurálásra szorultak. Az 1930-as gy?jteményes kiállításán fedezték fel igazán jelent?ségét. Csontváry m?vészete végül nagy nemzetközi sikert aratott, "Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy fest?je is volt századunknak" - jelentette ki Picasso képeit látván.

 

Csontváry 127 ismert alkotásának nagy része Pécsett, néhány jelent?s képe a Nemzeti Galériában látható. Árveréseken ritkán felbukkanó képeit rekordárakon ütik le, 2006-ban 230 millió forintért kelt el A szerelmesek találkozása (Randevú) cím? alkotása.

 

Írásai

 

Életér?l és gondolatairól irodalmi igényességgel (s néhol rendkívüli tömörséggel és világossággal, máshol homályossággal) megírt, furcsa, önéletrajzi írásaiból értesülhetünk, melyek egy része 1982-ben a Magvet? Kiadónál is megjelent. Ezekr?l Rockenbauer így ír:

 

De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert - szépek. Csontváry különös, senkiéhez sem hasonlító írásai (mint ahogy festményei sem hasonlítanak senkiére, és ?rá sem hasonlít senki) a magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak - szerintem - de egy-két m?vészettörténészen kívül nem ismeri ?ket senki.

(Rockenbauer Pál: Szívességb?l a mediterránban; 131. old.)

 

Írott munkái egy sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról árulkodnak, mely igen egyéni; s melyekben Csontváry mentális állapotának romlása miatt az id? haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és ?rület; azonban tükröz?dnek bennük a kor új tudományos eredményei és a korabeli metafizikai és vallási áramlatok. Hasonló rendszereket, melyben fontos szerepe van az egyistenhitnek), ugyanakkor panteisztikus módon (Nap- és t?z-tisztelet) az Ószövetség teljes elutasításával; a kor új és "szenzációs" tudományos fogalmainak (energia, idegélettan) más korabeli m?vészek is alkottak, mint például Komjáthy Jen? költ?. Valószín?leg mindkettejükre komoly hatást gyakorolt a neognosztikus anarchista filozófus, Schmitt Jen? Henrik.

 

Csontváry fontosabb írásai, röpiratai:

 

  • Energia és m?vészet. A kultúrember tévedése. Bp., 1912.
  • A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni. Bp., 1913.
  • Önéletrajz.
  • A Pozitívum.
  • A Tekintély.

 

Csontváry Kosztka Tivadar síremléke

 

„Itthon, mivel hogy az akadémiákat is a feje tetejére állítottam, bojkott alá kerültem. Gúnyos mosolyok közt a Kelet prófétája lettem, és mert a zsenik tenyésztését nem engedélyeztem, hát földrengést kértem. Azóta reng alattunk a föld, zseniket hajszolunk, de az Isten szeretetére nem gondolunk. Alkohol, dohányfüstbe fullad itt minden, csatázunk, harcolunk, vitatkozunk a napi megélhetésen, Isten adta mindennapi kenyéren. Sokat utaztam, sokat átéltem és láttam, de ilyen pusztulással nem álmodtam.”

 

„Emberek hová süllyedtünk - mi lett ebb?l a modern kultúrából. Ha dudva n?tt s a dudvában dúvad és ezt pusztítjátok, ám legyen, tisztuljon meg hát ez a világ, hogy Isten félelemben és közvetlen kapcsolatban, békességben és szeretetben tovább fejl?dhessen.”

 

 

Küls? hivatkozások

 

 

Irodalom:

Lehel F.: Csontváry, Budapest, 1922 • Lehel F.: Csontváry a posztimpresszionizmus magyar el?futára, Párizs, 1931. • Németh L.: Csontváry Kosztka Tivadar, Budapest, 1964. • Németh L.: Csontváry Kosztka Tivadar, Budapest, 1970. • Csontváry-emlékkönyv, Budapest, 1976. • 1977. • 1984. • Mezei O.: Csontváry-dokumentumok I., Budapest, 1995 • Romváry F.: Csontváry-dokumentumok II., Budapest, 1995 • Romváry F.: Csontváry, Pécs, 1999.

Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz. A „Gondolkodó magyarok” -sorozatban (szerk.: Szigethy Gábor) (Magvet?, 1982)

Rockenbauer Pál: Szívességb?l a mediterránban Útikalandok sorozat 75. (Táncsics, 1968) TN 1201-b-6869

Romváry Ferenc: Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919 (Alexandra, Pécs, 1999)

Gerlóczy GedeonNémeth Lajos (szerk.): Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. A „M?vészet és elmélet” könyvsorozatban (Corvina, 1976) ISBN 9631310809

Németh István: Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete. Új adatok és szempontok Csontváry Kosztka Mihály Tivadar fest?m?vész életének és m?vészetének vizsgálatához (AB-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2005) ISBN 8089006965

 

 

 

Források:

Wikipedia.org

Romváry Ferenc

Artportal.hu

hung-art.hu

verslista.hu

kieselbach.hu

 

 



Olvasva: 9374 alkalommal