Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Dobpergés
George Tumpeck, 2008. október 31., péntek, 11:17

+ youtube videó Kováts Péterrel

Hangfelvétel! 'HTML5 lejátszó'


Hangfelvétel! 'Egyéb böngésző'



Hallgasd meg!



 

Dobpergés

 

Te csak ültél mozdulatlanul

és nem érdekelt, hogy megfogtam a vállad

és láttam a könnycseppet is a szemed sarkából

amint méltóságteljesen elérte az állad.

A remegő száj, mely néma szóra nyílt

és én értettem mindent, az utolsó fohászt,

mielőtt csendesen becsuktam az ajtót,

még hallottam a zajt,

de nem tudtam, mit csinálsz.

Aztán csend lett.

Másodpercbe sűrített évtizedes csend,

a halálraítéltnek kijáró sikoltó magány,

a deszkákon a lámpák egyszerre kihunytak.

Na ekkor léptél ki a színpad ablakán.

A dobpergés a porondon,

az ég felé forduló üveges szemek,

gonosz lelked mind fekete holló távozott,

de ottmaradt utánad néhány gyerek.

A bohóc meghajolt, a műsornak vége,

a tapsvihar helyett csak a szél süvít,

és mint Ágnes asszony a patak vizében,

bohócunk mossa véres rongyait.

 



Olvasva: 1656 alkalommal