Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Tündérmese a falumról
Gősi Vali, 2008. június 6., péntek, 18:36

(Mirának)

 

Azt hittem akkor én,

hogy egyetlen világ  ez

a lankás völgy ölén,

dombok tenyerén bújó,

fenyvesek-ölelte táj,

s e mélyzöld, büszke fák

csípős gyantaillatát szívja

velem az egész világ - ami

nekem csupán

az a néhány kicsi ház volt,

ott a dombok oldalán,

ahol a cserfes kis patak

előlem szaladt talán,

vagy anyja - a folyó - után

viháncolt pajkosan,

míg dalolva csobogott.

Azt hittem akkor én,

hogy esténként majd mindig visszatér,

csak éhes most szegény:

folyó-anyjához fut, és tőle enni kér.

Sokáig vártam mindig ott,

ahol a csörgő kis patakkal

sok pajkos tündér is

együtt kacagott.

Csodáltam, ahogy lobogott

sötét, fénylő hajuk a víz alatt,

ahol kergetőztek velük a kis halak,

és a csillogó, arany homok

tisztára mosta táncos talpukat.

A tündérek, és a patak dala

keltette hajnalonta

a völgyben szendergő kis falut.

S a házak is tündérpaloták voltak ott,

fölöttük nádtető aranylott,

előttük mesebeli, hívó kis padok.

A szobák sem voltak nagyok,

s bár némelyiken a festék

kissé megkopott,

mindnek apró, hófehér fala

mosolygó manók

és tündérek bálterme volt, ahol

víg táncot ropott a sok bolond-vidám

tündér- és árny-manó,

éjféltől néha reggelig

- de ők csak éjszakánként éltek itt.

Nappal erdők, mezők,

s bokrok kincseit kutatta mind,

és esténként megállt az idő velük

mindig kicsit

- bár akkor talán még idő sem létezett,

- minek? Felesleges,

hiszen a tündér-emberek

varázs-szavára mindig este lett,

s dalukra megszülettek újra

a napfényes, tiszta reggelek

- akkor még így hittem ezt,

ahogy az összes, ott élő

tündér-kisgyerek.

 

Azóta - ha a falumban ébredek -

sokkal csendesebbek a reggelek.

Halkabban kondul a lélekharang,

és csendben, lassan halad a kis patak

folyó-anyjához - már nem szalad -

s amikor odaér,

- nem éhes ő, csak szomjas -

némán inni kér,

ott az erdők rejtekén

bújó domb alatt,

ahol - ma is hiszem -

manók és tündérek alszanak örök álmot

a suttogó,

vén fenyők alatt.

 



Olvasva: 557 alkalommal