Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Lélekúton
Gősi Vali, 2008. május 22., csütörtök, 08:41

(Kép: saját archívum,- Farkaslaka, Tamási Áron Emlékház)

 

 

 

A titok néha mélyen megbújik,

de te ne add fel, s rátalálsz

utad során egy hűséges társra,

s nem lesz több hamis vallomás.

 

Ha kitaláltad önmagad titkát,

s nem rejti maszk már lényeged,

valami tiszta, csillogó fénytől

ragyog majd mindig a két szemed.

 

Széthull a fény, és nyalábján végre

mosoly születik arcodon,

s e néma, szégyenlős biztatásra

fénycsókot lehel az ajkadon.

 

Feltárul - ahogy az első csókra -

a rejtőzködő, nagy titok,

s szelíden súgja, alig hallod:

- hidd el, ez tényleg ÉN vagyok!

 

S e fénylő, tiszta, derűs világban

lehulló álarcod mögül

felderül valódi, tiszta éned,

és lágy dal fakad ott legbelül.

 

Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam

majd neked szól, rólad mesél:

önmagad mélyén hallgató lényed

dalolja halkan: ez vagyok én!

 

 

 

 



Olvasva: 652 alkalommal