Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Mira és a fazék
Gősi Vali, 2008. április 22., kedd, 14:20

(Igaz mese Ádvent idején Miráról és a fazékról)

 

 

Nénik, bácsik, figyeljetek,

nyissátok ki fületeket!

Elmondok most - csakis nektek -

én egy olyan történetet,

ami kerek e világon

nem történt meg soha mással,

csak egy mesebeli házban -

nem mesében, valóságban! -

az én édes nagymamámmal,

meg egy rosszcsont kisleánnyal,

aki bizony, én vagyok,

(ameddig el nem bújok!)

 

Történt, hogy egy téli esten,

a konyhán a nagyit lestem,

de a főzés unalmas volt,

a mami meg folyton morgott:

jövök rögvest, légy türelmes,

labdázunk majd, s mondok verset,

de a papa mindjárt itt lesz,

és ha éhes, tudod, mérges!

Ha jó leszel - ahogy végzek

a főzéssel - elmesélem,

- ahogy tegnap már ígértem -

azt a szépet, amit szeretsz...

Jézuskásat, betlehemest...

Kár, hogy ilyen kicsi vagyok,

nem írok még, s nem olvasok...

 

Mérgemben most jól elbújok,

nem találnak majd a nagyok!

No de hova...? Föl az égre?

Csillaglámpák közelébe...?

Túl messze van, s kicsit félek:

ha a lámpák majd nem égnek,

a sötétben karácsonyra hazaérek...?

Csendben tovább gondolkodtam,

a sarokba ólálkodtam, s képzeljétek,

nagy titokban a fazékba belebújtam,

szépen, lassan leguggoltam,

és ott némán meglapultam...

 

Titkomat, ha elárulod,

karácsonyig ott lapulok!



Olvasva: 620 alkalommal