- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol. - Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester. - Esküszöm, bármit megteszek. - Jól van. Hány állatotok van? - Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk. - Vidd be és tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A férfi megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian. - Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!
Minden csak nézőpont kérdése. Minden relatív, vagyis "ahhoz képest" érzékelt. A tegnapi rossz ma jó lehet és fordítva. A közérzet nem objektív kategória, sok szubjektív motivációja van. Talán erre a kérdésre felel: "Mihez képest?..."
Múltkoriban kutattam az ősmagyar isteneket és ennek eredményeit feltettem a cikkek közé. Folytatva a kutatást, foglalkoztam ősmagyar ételreceptekkel. A neten találtam egyet, majd saját időfejtéssel további recepteket derítettem fel.
Tütyölt ratyli
Hozzávalók: - másfél kiló nyersratyli - egy jókora pese - 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgősi) - 3 csipet ciháca. Elkészítése: A nyersratylit fertályorát posvásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálos.A pesét lesolyvasztjuk aztán már csak töttyengetjük, mert hamar odakaphat...ahova nem szeretnénk
Görnyesztett karimpa
Hozzávalók: - félérett homoki karimpa, 1 személyre ½ kg-ot számítva, - szűrmös fűszerek, - locska készítéséhez 3 db kramlin, lehetőleg zsenge korú - nyereg alatt puhított 1 kg buharin. Elkészítése: A karimpát előző nap görnyesztjük, szűrmözzük és pihentetjük. Másnap lebuckurázzuk, kissé stuccoljuk, majd karikára metéljük. A kramlinnal külön készítünk csobbantott locskát, majd némi rottyantás után ezeket összeszerdeljük. Hozzá adjuk a buharint, az így létrejövő csörmedét sütőben megpöngöljük, a kellően pöngölt csörmedét daraboljuk és parasztosan tálaljuk.
Gazolt koroda
Hozzávalók: - 5 db tisztított koroda, - 20 dkg zabolt méntek, - 1 kg hornyolt csüngere, - különféle szerkulók, legalább 3 ízben.
Elkészítése:
A tisztított korodát írdaljuk, beleapplikáljuk a ménteket, majd a csüngerét hozzádaraboljuk. Az összekevert ratymatyot szerkulókkal ízesítjük. Forrón fogyasztjuk. Mellé lehet tálalni még csikamozott lebenyét is.
A munkanélküli férfi WC tisztítónak jelentkezik a Microsofthoz. A meghallgatás után a személyzeti igazgató azt mondja: - Fel van véve. Adja meg az email címét, hogy elküldhessük a munkaszerződést. A férfi szégyenkezve vallja be, hogy nemhogy email címe, de még számítógépe sincs. - Ha Önnek nincs email címe, akkor csak virtuálisan létezik, így sajnos nem dolgozhat nálunk. A férfi elkeseredetten azon kezd gondolkozni, hogy mit is csináljon ezek után. Maradék pénzén vesz 10 kg epret és elkezdi árulni. Gyorsan elkel, dupla áron. Erre a pénzen vesz 20 kg-t, hasonlóan jár. Úgy látja, hogy ezzel a biznisszel lehet valamit kezdeni. Egyre több epret árul, egyre több lesz a nyeresége, fejleszteni kezd, előbb egy kis teherhordó triciklit, majd kisteherautót vesz, aztán kibérel egy állandó üzletet, később épít egy kisáruházat – és néhány év alatt hatalmas élelmiszerbirodalmat sikerül létrehoznia. Ekkor úgy gondolja, hogy köt egy nagy értékű élet- és nyugdíjbiztosítást. Mikor megbeszélték a részleteket, a biztosítós kéri az email címet. A férfi szégyenkezve vallja be, hogy neki nincs email címe. - Nincs email címe? Fantasztikus! Ekkora cégbirodalmat hozott létre email nélkül! Tudja, mi lehetne Ön, ha lenne email címe! Tudja mit csinálhatna? - Igen… WC-t pucolnék a Microsoftnál!...
Az alábbi mese azt igazolja, hogy a celebeknek is van magánélete, illetve hobbija. A képeken szereplő személy legfőbb jellemzője, hogy ő is celeb, vagyis ismert ember, függetlenül politikai meggyőződésétől, közéleti szereplésétől. Vagyis ez a mese nem politikai csipkelődés (csak egy kicsit), hanem egyszerűen az, hogy nézzünk bele egy ismert személy hétköznapi dolgaiba.
KOLBÁSZTÖLTŐ VERSENY
Íme, ez a mintadarab! Az akcióprogram végén ilyen lesz a fődarab. Ne mondják rám, hogy nem mondom meg előre, hogy mit akarok!
Na, de sokat kellett várni, amíg végre itt a mentesítő piajárat!
Az együttműködés nagyon fontos! Fenékig, haver, így lesz egyetértés!
Ebben már kialakult a nemzeti együttműködés! Hajrá magyarok!
De mi lesz a kolbásszal?
Kiballagok a szőlőbe, jaj!.... Bizony, Tokajt iselverte a jég!...
És mégis elkészült! Na ugye! Lehet itt valami díjat is kapni?
A verseny fődíja a „Kolbászrend kupicákkal díszített fokozata”. Hogy ki nyerte? Maradjon titok, vagy találd ki!
Azt hinnénk, hogy a súlyfelesleg csökkentési szándéka és az ehhez szükséges fogyókúra csak az emberek problémája. Pedig nem így van! Bizony, az állatok is felszednek felesleges kilókat, ezeket az okosabbak igyekeznek „ledolgozni” ilyen-olyan módon. Tájékozódtam az állatvilág ilyen szokásai felől és közreadom a tapasztaltakat. Méghozzá fotók segítségével, melyek egyrészt igazolják a leírtak hitelességét, másrészt rámutatnak az állati módszerek sokféleségére. Továbbá bemutatják azt is, hogy – akárcsak az embereknél – az állatoknál sokféle nézet és felfogás él e témában.
Milyen motivációk vezetnek a fogyózáshoz?
1/Félteni az életet. Már fenik a késeket! Hajrá a fogyásig!
2/ Divatolás
Ez a bugyi nemrég még nem jött rám! Íme, fogyózni kell!
Milyen nézetek vannak a fogyókúrával kapcsolatban?
Élt egy fiú, akit csalafintának neveztek el, mert minden dolgát trükkösen, ravasz mellékutakon intézte, csavaros észjárással cselekedett. A csalafinta fiú gyakran halászott a zavarosban, ott, ahol nem volt szem előtt. Egy alkalommal ámulva látta, hogy hálójában egy aranyhal vergődik. Kiemelte és ekkor az aranyhal megszólalt: - Jó tett helyében jót várj. Ha visszadobsz a vízbe, három kívánságodat teljesítem. - Anélkül, hogy elárulnám, mit is gondolok? - Igen. - Hogy-hogy a halak tudnak beszélni? - A többiek csak tátognak, kommunikálni csak én tudok. A csalafinta fiú töprengett, aztán még megkérdezte: - Bízhatok benned? Bármit kérek is, teljesíted? - Igen, de vajon én is bízhatok-e benned? Nem kérsz olyat, ami becsap engem? - Nem! Akkor először is teljesítsd az első kívánságomat. Legyen egy szép házam valahol a Dunántúlon, legyen földem ugyanott és szőlőm valami híres vidéken. Egy perc sem telt el és íme, a kezében volt a földhivatali határozat, hogy a kívánt ingatlanok az ő tulajdonát képezik. Nagyon megörült, hogy micsoda csodatevő aranyhalat fogott ki! - Akkor még egy kívánságomat teljesítsd. Itt a horgászegyesületben ne csak sokan, de elegen is legyünk ahhoz, hogy horgászati ügyekben mindent én tudjak eldönteni. És lám, a következő percben már a kezében volt az új alapszabály, amely teljes felhatalmazást adott számára a dolgok elrendezéséhez. Ekkor a csalafinta fiú elgondolkodott. „A három kívánságból kettő már teljesült, vagyis a 2/3 az enyém. De mi van, ha a harmadikat nem akarja teljesíteni, hanem elúszik és cserbenhagy?” Ezért így szólt: - Látom, szótartó vagy. Tehát van még egy kívánságom? - Igen, de előbb dobj vissza a vízbe! – bólintott az aranyhal, mert a csodatevők bólintani is tudnak. - Akkor azt kívánom, hogy még három kívánságom teljesüljön – kiáltotta a csalafintán a fiú és bedobta az aranyhalat a tóba. Az aranyhal még tátogni sem tudott a meglepetéstől, de mert megígérte, így szólt: - Rendben van, még lehet három kívánságod. És ekkor a csalafinta fiú gyors ütemben mondta az első, majd a második kérését. Aztán harmadikként újra azt kívánta, hogy lehessen még három kívánsága. Ettől kezdve minden úgy történt, ahogy ő akarta. Két kívánság, majd harmadikként az ismétlés. De egy idő után rájött, hogy felesleges így elaprózni, hosszabb távra kell elrendezni a dolgokat a saját szája íze szerint. Ezért a következő körben a harmadik kívánsága már az volt, hogy lehessen még 100 kérése. Mikor ezt is elhasználta, azt kívánta, hogy lehessen még ezer kérése. És a végtelenített kívánságlista révén a világ teljesen átalakult. Ezt követően a horgászok csak tátoghattak, beszédre nem volt módjuk. Ha valamelyikük nem tetszett a fiúnak, azonnal és indokolás nélkül ki lehetett rúgni az egyesületből. Az aranyhal köteles volt biztosítani, hogy a horgász közvélemény kutatók csak azt közölhetik, hogy a csalafinta fiú által kialakított új horgászati rendszer a legtökéletesebb. Az írott sajtóban csak a lapok jobb oldalára lehetett írni, a médiumok aszerint dolgoztak, hogy „egy a tó, egy az egyesület”. És új légtér formálódott a horgásztó fölött, amelyegy új erőtér részeként létezett. Aztán egy napon az aranyhal elpusztult. Egy reggel ott sodródott a tóban, nem bírta az iramot, ahogy a kívánságok érkeztek. A csalafinta fiú azonban nem keseredett el. „Már nincs is rá szükségem – gondolta- hiszen csak addig kellett, amíg hitelesítette a felhatalmazásomat. De ma már minden a saját terveim szerint létezik és működik, már saját képemre átformáltam a horgászvilágot!” Hirtelen megakadt. "És nincs senki, aki ebben az általam létrehozott horgászparadicsomban vissza tudná rendezni a dolgokat? Ha nincs aranyhal, mi lesz az ellenzőkkel, ha megerősödik az ellentábor, ki fog nekem segíteni?" - gondolkodott. És rájött, hogy a horgászok istene bizony még erősebb hatalom, mint ő. Vagyis neki kell istenné lennie! Ezért kiadta a parancsot, hogy gyűjtsék össze az összes aranyhalat a vizekből, szolgáltassák be neki. Több ezer aktivista gyűjtötte az aranyhalakat, cédulákat akasztottak rájuk és bekopogtatva, leadták a csalafinta fiú számára. A fiú egyenként vette kézbe, kereste, hogy nincs-e köztük egy új csodatevő. De nem volt, így aztán több kívánsága nem tudott megvalósulni. Amikor ezt észlelték azok a horgászok, akik eddig sem kritika nélkül követték, egyre többen ellenálltak, parancsait egyre kevesebben teljesítették, az új horgászrendszer kezdett szétesni, új csalafinták jelentek meg. A csalafinta fiú egy nap búsan ült a tóparton, amikor hálójába egy ezüsthal került. A fiú megörült, lám, ha aranyhal nincs is, de lesz egy ezüsthal, bizonyára az is tud csodákat tenni. Kiemelte a hálóból és így szólt hozzá: - Te az aranyhal rokona vagy? - Igen, ő volt az apám. - Ezek szerint te is tudsz beszélni? - Nálunk a fiú örökli apja minden képességét. - Kívánságokat is tudsz teljesíteni? - Próbáld ki! - Az a kívánságom, hogy én legyek a horgászok istene. Abban a pillanatban dörgés, villámlás, zivatar keletkezett, a tó kiáradt. Egy idő után minden elsötétedett, és mikor újra fény lepte el a horgásztavat, hát – láss csodát – a régi állapotok jöttek vissza. És az ezüsthal így szólt: - Én örököltem az aranyhal, az apám csodatevő képességét. Csak azzal az eltéréssel, hogy nem a kívánságot, hanem annak ellenkezőjét teljesítem. Vagyis én is trükkös vagyok, csalafinta módon járok el, mint te tetted! És tanuld meg, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig! Ezután hiába ült ki naponta a tópartra a fiú, többé nem sikerült neki mást fogni, mint közönséges, hétköznapi halakat, és soha többé nem találkozott csodatevő hallal.
Petőfisorai igazolódnak hetek óta:”… a víz az úr…”. Katasztrófa, megdöbbentő képek, emberisorsok döbbenetes pokolra szállása,hősies küzdelem a természettel, sokszor eredménnyel, gyakran siker nélkül, „ezer tó országa” szimptóma kialakulása, reménytelenségek mardosó fájdalma, életek munkájának megsemmisülése, évekig tartó utómunkák a helyreállításra – még sorolni is elkeserítő!
És az emberek többsége sokféle érzéssel küszködik. Együttérzés és segíteni akarás, kritika az állapotok miatt és személyes erőfeszítés a javítás érdekében, aktívtenni akarás és pesszimista jövőkép, realitás és csodavárás, tervszerűség és sodródás, felelősség és felelőtlenség egyidejű jelenléte.
Miért él át a jelen embere olyan jelenségeket, amelyeket korábban nem, vagy nem ilyen fokon? Vannak tudományos és áltudományos magyarázatok, sokféle indokolás, különféle természeti átrendeződések „okolása”, és vannak idealisztikusabb, misztikus, sőt vallási gyökerekhez visszavezető értékelések. Megmondták a régi próféták, benne van a Bibliában, Isten büntet az emberiség „elfajzása” miatt mondják nem kevesen.
Lehet a helyzetről mesélni, képeket nézni, de valójában az egész tragédiát akkor lehet átérezni, ha valaki személyesen isrészese. Akár érintett károsultként, akár fenyegetettként, akár védekezőként, logisztikai közreműködésnélönkéntesként, vagy kivezényeltként.
És könnyek, reményvesztettség, a kilátástalanság érzetének nagyfokú erősödése.Ilyenkor van kiemelt szerepe a sokat emlegetett szolidaritásnak. Itthon és külföldről, vállalkozások és egyének részéről egyaránt.
De valóban van-e elegendő szolidaritás bennünk mindannyiunkban?
x x x x x x x
Szeretném látni azt a listát, amely kimutatja, hogy a 100 leggazdagabb magyar közül ki és mennyit adományozott az árvízkárosultak javára? Adott-e egyikük is? Mert egyikük nevét sem olvastam adományozók között, sajtóhírekben, karitatív szervezetek nyilatkozataiban. A segítő szándékúak döntő többsége un.” kisember”, aki a maga néhány száz, vagy ezer forintját küldi el, mert valahol benne a szolidaritás a szívben keletkezik.
x x x x x x x
Szeretném látni azt a listát, amely tartalmazza az évtizeden át elkövetett mulasztások felelőseit! A szükséges, de elhalasztott gátépítést, magasítást, a vízfolyások szabályozását, a szakszerűtlen hatóságok illetékeseit, a nem indokolt késedelmek okozóit!
x x x x x x x
Szeretném látni azt a listát, amely a helyzetet kihasználók, a visszaélők szégyentáblázata lehetne! A bűnözőkét, akik a kitelepített családok ott maradt értékeit dézsmálják,a jellemtelenekét, akik kezén fogynak, vagy eltűnnek az adományok és a lehetségesnél jóval kevesebb jut el rendeltetési helyére. Az alávalókét, akik különféle módon a zsákmányszerzés céljából megkörnyékezik a szerencsétlen áldozatokat, ígérve, hogy „majd ők elintézik”, természetesen busás honoráriumért. Az erőfölényüket kihasználó intézmények, hivatalos, pénzügyi intézmények , bankok, biztosítók felelőseit, akik még ebben a helyzetben is bürokratikus módon járnak el, látszatintézkedésekkel fedve el totojázásukat!
x x x x x x x
Szeretném látni azt a listát, amely azok nevét tartalmazza, akik a hősiesen küzdők számára késve, vagy hiányosan szállítják a szükséges anyagokat, eszközöket, az emberek ellátásra szolgáló élelmet, italokat, akik szervezetlenségük miatt növelik azt a bajt, amely egyébként is sújtja napjaink „árvízi hajósait”.
X x x x x x x
És majd szeretném látni azt a listát, amely majd tartalmazza: kik bizonyultak alkalmatlannak (polgármesterek, katasztrófa elhárítás irányítói, a felelősséget nem vállaló hivatalnokok). És mi történt velük?
x x x x x x x
Szeretném majd látni azt a listát, amely azon vállalkozásokat tartalmazza, akik állami megrendeléseket kapnak a károk helyreállítására, és akiknek kezén anyagok tűnnek el, a kivitelezés felületes, hanyag és nem törődöm!
x x x x x x x
És szeretném majd látni azt a listát, amely kimutatja, hol kinek és mennyivel segített a kormány a ma sokak számára reménytelennek tűnő talpra állításban!
Nagyon sok listát szeretnék látni. És végül azt is szeretném majd megtudni, hogy hol, kit és miért vontak felelősségre, akár jogilag, akár politikailag! És szeretném tudni azok nevét, akiket aranybetűkkel kell beírni a 2010 évi özönvíz történetébe. És emellett azt is, hogy valóban azok kapnak majd kitüntetéseket, jutalmakat és más elismeréseket, akik valóban helytálltak, valóban megérdemlik és nem az önreklámok „termékei”!
Ma sokan imádkoznak másokért, jelenünkért, jövőnkért. Sokan tesznek a jelen és a jövő érdekében. De néha el kell gondolkodni azon, hogy van-e bennünk elegendő empátia, együttérzés, szolidaritás? Ezért szeretném látni azok listáját is, akik katasztrófa turistaként nem segíteni mennek az árvíz sújtotta területre, hanem bámulni, fényképezni, képletesen mondva „vért látni”. A kibicekét, akik csak egy hírnek tekintik, hogy a védekezésből hazatérők busza karambolozik és többen életükkel fizettek. Azokét tehát, akikre az „ember” megjelölést nem érzem helyénvalónak!
Mindenki úgy olvassa, ahogy akarja. Lehet viszszintesen, lehet függőlegesen, sőt bizonyos részeit átlósan is. Szavakkal és formákkal való játék, mint ahogy a szerelem maga is az, édes-bús játék, lélek és test mágiája.
Koromnál fogva egyre fogynak körülöttem az igazi barátok. Akik nem egyszerűen jó haverok, cimborák, hanem akikkel lelki kapcsolatom is van, empatikus, nehézségeken is átsegítő emberi kapcsolat. Így egyre jobban megbecsülöm azokat, akiket „barátomnak” nevezhetek. Mostanában sokat töprengek azon, hogy miért és miként alakulnak ki az igazi barátságok. Talán egyszer írok erről bővebben. Nagy mélységekbe behatoló téma!
„Barátodért se tagadd az igazat!” – mondja a közmondás. És ez az igazság oldaláról valóban így helyes, de a barát oldaláról már kétségeim vannak. Ha megtudok valami rosszat, ami a barátomat érinti, megmondjam-e neki az igazságot? Esetleg ezzel fájdalmat, lelki traumát, vagy más szenvedést okozva neki? Bizony, kerültem már ilyen dilemmába.
Egy jó barátom orvosa, aki nekem is jó ismerősöm volt, közölte, hogy komoly bajok vannak barátom egészségével. Nem mondta meg még neki a diagnózist, fél tőle, mert pillanatnyilag lelkileg nagyon instabil állapotban van. Megkérdezte, hogy nem készíteném elő én a barátomat egy rossz hír befogadására? Nehéz volt a feladat, napokig töprengtem, mit tegyek, tegyek-e egyáltalán valamit? Aztán úgy döntöttem, hogy egy kitalált történetet mesélek el neki, amelyben egy halálos beteg emberrel nem meri környezete közölni a valóságot. És az illető meghalt, anélkül, hogy tudta volna az állapotát, vagy esetleg lelkierőt adott volna a testének, akaratereje, élnivágyása révén a halál elleni küzdelemhez.
Miután elmeséltem, megkérdeztem, mit szól a történethez? Ő mit tett volna?És némi habozás és meditáció után azt mondta, hogy érti. Nem mondott semmit a „történetről”, nem mondta, hogy ő mit tett volna, csak ennyit szólt: „Értem!” És én tudtam, hogy valóban megértette, hogy milyen nehéz helyzetben voltam, hánykolódba a baráti őszinteség és a bánatokozás elkerülésének szándéka között. És megértette a „mese” igazi mondanivalóját. Másnap pedig elment az orvoshoz és megkérte, hogy a legnyíltabban avassa be a diagnózis minden elemébe, mert szeretne még élni és elhatározta, hogy felveszi a harcot az elmúlással.
Később az orvos felhívott, megköszönte a „közbenjárásomat”, mert egy nagyon őszinte és mégsem „katasztrófa hangulatú” beszélgetést tudott a barátommal folytatni. Barátom sikerrel megvívta a harcát súlyos betegségével és szerencsére még ma is él. De a téma többé nem került szóba közöttünk. Ám akármikor beszélgetünk, egymásra nézünk, mindig érezhetően valami különös harmónia lebeg közöttünk.
