Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
laposfésűvel-kombinált-harántcsiszolókorong fölött éltesen kandikáló mítoszkalapáló ódon királyfitánc ablakrésén átfüggő tigriskarom tövismagzatából harácsolt tintatartószerűség hátlapján csikorgó csikaszok csukott szeméből szivárgó szivárványcseppek virulása közepette éltesen ácsingózó medvét utánzó pozőr bakfiskontyok virágsövényén madárlátta biciklinyomot karistol a gyékénykígyóBIZONY!!!hej de agyonnyomott vasművek tornagyakorlatában kiteljesedő pitypangserték harántcsíkos mezőkre suhanását követően égett trágya szagával fölcicomázott tanyabundás macskajajtól púpos gondnokok házatáján ha mégis föltűnik egy gerletüllös vécékagylóba csomagolt ingerületfitymáló zajmágus megpörzsölt nyelvgyertyája akkor hajdanvolt zegzugok törékeny tankcsapdáiból szükséges ácsolatot készíteni az elkövetkező hétágú karmesterek ünnepnapjáramert álmos riadóból-gyúrt fekhelykormán a négyzetrácshomlokú kárókatona csapkodja a fagottos lány vesekövét süvöltvén madárkahangon jaj-jaj-jaj hiszen az elsüllyed tankhajó olajától kifényesedett a bájolgó pingvinek frakkja!
http://foter.ro/cikk/20170526_medve_csatangolt_brasso_belvarosaban_video A kommentár fordítása : Nézd meg azt az alakot, elrohan a medve melette, s meg se hess! (Biztos vérbeli Brassói... :) ) Az alak nehezen kivehető, a járdán van.
Koósán Ildikó: József AttiláhozÍrta: Koosán IldikóMegjelent: 2017. máj. 22IV. évfolyam 21. szám - 2017. 21. hét József Attilához Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,könnyű a délután, fölém derül az ég is,friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom.Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,veretes bibliám, verseid olvasom.Mormolják, s hallgatom, az ismerős soroka holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.Gyárudvaron kószálsz, elér az alkonyat,lázong veled az éj, a sínre zárt vonat.Érzem, nem könnyeden lépsz át a könnyeden,szivárványcsöppjein a bánat visszanéz,szerelemeid ölelni mégis lendül a kéz...Lélekbúvárod én, engedd meg hadd legyek,ha kérdenek majd rólad, tudjam az éneked,mert korhadó a sors, varázsa nincs mesénknek,mint összetört cserép, üres és torz az élet,dühödtebb lett a kor, tompább az érzelem, a régi gazdag kertben ma bojtorján terem.
A perec Szeretem a szép autókat,ez lett az én hivatásom,Bár amikor udvaroltam, sokat utaztam a MÁV-on.Ott ismert meg feleségem,Trabantot csak később vettünk,akkor mikor megengedte, erre spórolt fizetésünk…A szakmához visszatérve,alkudoztam egy Ügyféllel,ezelőtt vagy két hónappal,jött be hozzám kérésével…Ha új autót venne nálunk, mennyi lesz a régi ára?messziről jött, azt már láttam,mert két perec is volt nála…Be volt dobva az ülésre,nem előre, hanem hátra,talán azért nem ette meg,mert idáig nem is látta.Kimondtam az autó árát,alkudozni kezdett velem:ha a perec is tartozék,az árat én megemelem…Eljött végre ez a nagy nap,kicseréltük az autókat,itt hagyta a régi verdát,és boldogan vitt egy újat...:DItt hagyta a régi verdát,kipakolta minden cuccát,de benne hagyott két perecet,mint az autó tartozékát...:D
álom pillanatfény játék a nyári csendenamely itt maradtkékeszöld ragyogássallelkem mélyére marva
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,Embert keresek, nagybetűst, szíveset,Nem találok sokszor mást, csak gonoszat,Számtalanszor megesett ez az eset. Vizsgálom a jellembeli okokat,A szív a törvényt súgja, fényeset,Elismerem az árnyék-sablonokat,Emberi formában élnek, meglehet. A nemesség és becsület, nyílt jellem,Egy házban lakoznak, egy dicső telken,A Jóságban kutatom a hősöket. Számtalan ország, s nép veszett már oda,Míg a tisztesség bűn, neve pagoda,Keresem a régi törvényt, ősöket. 2.Keresem a régi törvényt, ősöket,Míg élhet az ember, egyre csak remél,Ráveti a korszakokra látcsövet,Feltárul a múlt, a két fül csak henyél. Ha lenne hídján két világhoz követ,Ki régről a jelennek szól és zenél,Vezényelne égtörvényt, mennydörgőset,Kottát írna nyáron minden falevél. A zivatar a káoszt megtépázza,Földre sújtását a rigó trillázza,Napsugarak szárítják a nyomokat. A Rend egyre csak békéről álmodik,A halottak emléke halványodik,Az egyháztitkár anyakönyvet tologat. 3.Az egyháztitkár anyakönyvet tologat,Minden, mi szép volt, a sír magába zárt,Ki fejti meg életről a kódokat,Barlangi jeleket, s hol nyugszik a bárd. Jó szíven számtalan sötét lenyomat,Gyilok-szó a gazé, melyet belémárt,A rákfekély talán egyszer lelohad,Kerülni kell azt, ki emígy is csak árt. A fegyver rávettetik a sötétre,Száműzve lesznek mind az ősködökre,Mely saját eszméik fölött szemfödet. Övék a világ-könyvtárnyi bűneset,Minden gondolat-szikra rég elesett,Az állam gépekkel csontokat töret. 4.Az állam gépekkel csontokat töret,Háborog sok halott a hét fátylában.Meg