Ábrányi Emil: Él a magyar!

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy

Elgondolkodtam miért nem szeretjük már a havazást, és hideget, hiszen mióta a Föld forog mindig jelen voltak ezek a jelenségek, de nem volt ilyen drága a fűtés, és sose volt ennyi ember fedél nélkül. Mindemelett az sem szerencsés, ha a hó miatt nem jutunk el a nehezen szerzett, megélhetést alig nyújtó munkahelyünkre. Röviden így látom a "hónemszeretést", ami egyébként jó, mert ettől lesz nedves a föld a jövő évi kenyérhez.

http://www.youtube.com/watch?v=5HuviRb8Rf4

nem kérdezed
a kék eget
miért ragyog
(boldog vagyok)
nem tudhatod
mitől lobog
szemembe' láng
m'ért nyit virág
a kertbe' kinn
hisz tél süvít
- én álmodom:
virágszirom
simul szemünkre
boldogan
most este van
nincs fent
napunk
csak mi vagyunk
s az éjsötét
szór szerteszét
ezer csodát

- szép a világ -

Naiv kérdés: ki is ment el MA(a)LÉV(v)el?

Már megszoktam rég
ágyam kivet magából,
szemgödreimben üveg kékem
nem táncol.
Szusszanásom eláll,
óramű bennem
ébredés, álmot kaszál.
Végére jár a gyertya láng
pislákolva kormólja el dalát.
Nyílna ajkam
de csak ásít, holdra hanyatló karokkal
még aludnék
hason, hanyagul vetett pamlagon
sújtson mély árok álom.
Vagy csak kezével nyugtasson,
takarom húzza rám óvatosan
mi a baj?
-kérdezed-
miért olyan vad pihenésed
és miért nem olyan
mint nyugodt víz
valahol
a messzeségben...