Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Gyönyörű nyelvünk elég magányos itt Európában, szerkezete egyéni, kifejezőképessége rendkívüli. Szeressük hát, és ne koptassuk, fordítsuk hasznunkra ajándékba elénk tett választékát, színei sok-sok árnyalattal, nagy szókinccsel teszi könnyűvé elmondani, mit láttunk, gondolunk és érzünk.Miért mondjuk ki, írjuk le egy kiállítás után, hogy szép dolgokból csinálták? Ha kiállítást láttunk, akkor ott egy vagy több témából válogattak össze, tártak elénk figyelemre méltó látnivalókat, műveket, alkotásokat, építményeket, fotókat, és még annyi megnevezhetőt, amit egy szürke, semmitmondó szó, a DOLGOK dobozába dobunk. Hova sietünk? Miért nem fejezzük ki meglévő szavaink tárházából kibontva, ha bárki bármit tesz, teremt elő, ebédet süt-főz, készít, ripsz-ropsz varázsol? Agyoncsapjuk azzal, hogy CSINÁL. Nem csak egyszerűsítünk, hanem ismétlünk kifejezéseket, mintha nem találnánk elég szót, ami ugyanazt, hasonlót, esetleg fokozatot is jelent.Egy alkotás, otthon, esetleg nő (nem dolog) lehet szép látvány, de csinos, mutatós, sőt elragadó, gyönyörű is.Ha szép tájakról hazaérkezünk, elmeséljük, hogy ott volt az a hegy meg a folyó és a ház.Csak volt? Nem ott magasodik ezután is? Nem ott folyik, míg ki nem apad? Nem ott áll, míg le nem bontják? Volt, volt, volt, és, és, és, ha kell, ha nem.Az egybeírandó szavak különírása (mást jelent az apró fa és az aprófa), az igekötők az igék helyett
Aktuális költői kérdések:Amikor imádkozunk, imához ér kezünk?Vajon mennyire mélyedhetünk el Isten testrészeinek részletezésében? ;)
Hallod? Zizegő levelekvisszhangozzák, szeretlek;örömzene, szerelmisuttogás...Egymásért vanminden szívdobbanás.
Dr Tóth Árpád karnagy. Egy korábbi videójához jószórakozást https://youtu.be/82fBQceaj08
Amikor nemzeti lobogó egész nap félárbócon!1849. október 6-ra emlékezönk."1867-ben az első szabad október 6-án az aradi gyászmisét Sulyánszky Euszták a vértanúk egyik egykori gyóntatója celebrálta. Ő volt az aki 1849 októberében a rendház történetét megörökítő Historia Domusba megrendítő sorokban jegyezte fel emlékeit a kivégzés reggeléről és az azt megelőző napról. "Vérző szívvel lépők át reggel tíz óra után (október 5-én) a vár küszöbét, s megjelenve a börtönné alakított főőrház falai között, azonnal átvevénk vigasztalásul - és amennyire lehetett bátorításul - a nagylelkű jövendő mártírokat, kezet szorítva teljes bizalommal fogadának bennünket, s miután mi az őszinte részvét után több órai barátságos beszélgetés közben őket, a nehéz harcokban annyira megedzett hadfiakat a reájok nézve ugyan gyászos, de meg nem érdemelt csapás elviselésére és az isteni gondviselésbeni megnyugvásra felhívók ők egész nyugodtan és egész maguk megadásával bízák sorsukat és életöket arra, kinek kezeiből minden jő. A kivégzés megrendítő pillanatairól pedig a következőket jegyezte fel:"Mindegyik hős lélekkel halt meg. Egyik a másikát azzal biztatván, hogy nemsokára ismét együtt leendenek. Lelki éberségüket eléggé kitünteté az, hogy midőn mi papok síránk, ők, nevezetesen Nagysándor József a mellette levő Vinkler Brunó barátunkhoz imigyen szóla: Eddign ön vigasztalt engem, s jelenleg ön sír, jobb - úgymond -,