Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Történész barátom talán tizenegyedik kötetének a címe ez, amely már megjelent könyvön díszlik. Én azonban csak az első, később több átdolgozáson átesett "kefelenyomat" ver.0 változatát olvastam, nagy élvezettel. A Facebookon folytatásokban közölt epizódokból jól látszik, az első verzió átdolgozásai komoly javára váltak a végleges könyvnek.Hogyan is "szépír" egy történész, azt mutatnám be először a könyv V.0 verziója kezdő fejezetének néhány sorával.Ezzel az olvasó betekinthet a könyvszerkesztés boszorkánykonyhájának rejtelmeibe, ha összehasonlítja idézetemet a könyv végleges szövegével (sajnálom, nekem jobban tetszik így, „szépírásostól” a könyv):"A repülőgépen az ablak mellé kerültem, mellettem ült Ági lányom, kívül egy idomtalan fejű, kopasz, testes férfi foglalt helyet, szintén a csoportunk tagja, cseppet sem rokonszenves, akinek esze ágában sem volt udvariaskodni a lányommal, mind a két karfára rátelepedett. Én beértem az ablak felőlivel, azt nem tudtam átengedni Áginak, úgyhogy neki is egy maradt.Reggel volt, kevesen aludták ki magukat, három órával a repülőgép indulása előtt már kint kellett lenni a reptéren, elég sokáig tartott az ácsorgás, ásítoztunk egy sort. Internetről ismertem a külügyminisztérium tanácsait az Izraelbe utazóknak, tudtam, mire kell vigyázni, arra meg az iroda szóban is figyelmeztetett, nehogy kulcsra zárjuk bőröndjeinket, mert a zár elromolhat, és széthullhat a tartalma, ha az izraeli biztonságiak kinyitják, ami eléggé valószínű.
Őriz a dal a csendegybefonva mind emléka nyári tűzbenSzent Iván éjjén szemedpimasz varázsából fonva
Az idő szárnyánvégre megtaláltalaka vágyam álmán
..Saját előadásomban (a 2018. május 17-ei Dokk-estről); a videó alatt olvasható az írott szöveg...Bátai TiborEGY VERESÉG ÁLLOMÁSAI.. Minek tovább, ha nincs miért? Ajkam fölrepedt: csorba a bögre. Elgondolom, a hangya mint örül, ha az asztalról morzsa hull a földre. . Kérgét eldobja, vedlik a platán. Hozzám oda- nőtt a kéreg. Páncéling, önként felöltött. Úgy szorít, hogy levetni már félek. .∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*..Azt képzelem, pók vagyok, hálómba fogok fényes bogarat, de földönfutó bogárként végül is menekülök, s a háló rám akad. .Nem fut a mozdony, nem vet parazsat, nem fog lángot a kalász, csillag sem világlik az égen; ne keress ott, ahol tudhatod, nem találsz. .∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*..Árad a sötét, ellep. Egy szál sugárban silbakol a fény. Bátorítaná magát, hiába. Hűlt helye marad csak őrhelyén. .Sűrűsödik az éjszaka, gomolyló párává összeáll. Észrevétlenül bekerít, de még nem támad. Jelre vár. .∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*..Fűszálak szuronyán menetel a csönd. Tudom, hiába várom a zenét. Szelíden, némán gyászol a tücsök, és elföldeli törött hangszerét. .Már megértem: ez a rend, nem rémülök, húr hogyha pattan. Érzem, ahogyan gyengülök. Sebemből szivárog, elfolyik a dallam. .∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙*..Fejszémnek csak a nyele veszett, akad még vad és tág vadászmező. Mégis, vesztett harc ez is. Vesztett, és késhegy- re menő. .Bosszút érte! — tétován pördült (ó szemérem!), s
Névnapot kívánok az Erzsébeteknek!
Megszólítás előtt és után is vesszőt teszünk!!!!!!!!!!!!!