Vers

– öntöző –

Örültem az éjjeli esőnek, hiányában már a föld is megrepedt. A hézagok, mint százfelé futó sebek, sajogva nyiladoztak cirmos szirmú virágok helyett. Most minden üdítve lett, virágkelyhek emelik égre arcukat, s az aszalódott levelek is újra nyújtózkodnak szár- hegyen, ismét [… Tovább]

Vers

nem tudlak…

nem tudlak nem tudlak ölelni szavakkal nem tudlak csókolni összevarrt ajakkal miattad mindennap tavasznak öltözöm s lám éji sötétben megfagyaszt börtönöm rab lepkeszárnyam csörgeti láncomat hajnalkönny áztatja rám száradt maszkomat nem tudlak nem tudlak ölelni szavakkal nem tudlak csókolni összevarrt [… Tovább]

Vers

Itt van bennem

Itt van bennem még minden dallam, a varázslat, a szó, a csend, időnként felhangzik lelkemben halkan, az összes kimondott ígéret, a hiány, a hangod, hogy jó lesz és a nem tudom mi lesz majd velünk, a sürgető vágyad és a [… Tovább]

Esszé

A KÉT ODIN

Csodálatos és könyörtelen, szeszélyes és szívtelen – írta Johannes Brøndsted Odinról, az északi germánok főistenéről. A dán történész további jelzői sem hízelgőek: félelmet keltő, démonikus és szadista. A hagyomány szerint célja érdekében, hogy minden bölcsességre szert tegyen, és minden titkot [… Tovább]

Vers

Az út lép

  Az út lép, a csend sikít, a vas olvaszt, a szeretők szája ízesebb, vagy nem, e kettéhasadt jelen  elporhad a semmiben. Tükörcseppekből épül a lét,  rezzenések parány tömege, és hajnalé a rendek kövülete. Legutóbb szerkesztette 2020.05.21. @ 19:51 – [… Tovább]

Vers

Vázlatok

Szöveglátás Földön több a könyv, mint égen a csillag. Naponta születnek betűk: van miben gázolnunk, van miből emelkednünk. Érzékeléslátás Féltett értékrend: mi a világban, tudatunk a tükröződő világ. Tele magunk-szeretettel. Nem emlékezhetnek majd ránk! Kimondáslátás Egyetlen teljesség. Sokkal több marad [… Tovább]

Vers

A világítótorony

mert foszlanak a jelzőszalagok s az éjbe mártott figyelők kék uszályok szatén őrei a bezárt gondolatnak agyamban turkáltok és szétpattannak a kopott gerincek is az elszivárgó szavak mint buzgárok a sorok alatt oly szelídek s az a rengeteg fény a [… Tovább]

Vers

– alaprajz –

Akkor elmesélem, hogy végre mindenki értse meg; kiskoromnak fontos dolgait színes készletem örökítette meg. Az alaprajzon negyednyi Nap a felső bal vagy jobb sarokban, és abból kiindulva tetszőleges mennyiségű, hosszúságú napsugár, amit néhol megtört két vonaltól szálló pálcikamadár. A dombok [… Tovább]

Vers

– mennyiség –

(1) Korábban kiadósan korholtam volna az ilyen se jó-se rossz időket, amikor az ember semmirekellőnek érzi magát, mert eső áztatja kint a földeket, értelmét veszíti minden tervezet, mi nem számolt a cseppekkel, napsütésre bízta órák kellemét – talán az élet [… Tovább]

Írások

Repcetábla

Fúj a szél, Lengedez, Kerget kósza felleget.   Sárga tenger a határ, Rajt’ ezer méh, Hangicsál.   Repcetábla, Napsugár, Rabja az, ki arra jár.   Illatmámor Messze száll, Ígérete boldog nyár.   Legutóbb szerkesztette 2020.05.16. @ 09:25 – Bereczki Gizella [… Tovább]

Vers

Nagyapám és a fák

A fák nem ismernek félelmet. Átkarolnék minden ágat, ölelném, mint nagyapámat, mintha gyermek volnék s kezem virágszirom-tenyér. Hozzábújnék, mint riadt bogár a levelekhez, de eltűnt, nem tudni hova, végtelenbe vezet óriás-lábnyoma, árnyéka előtt tisztelegnek a fák és ő kitárja az [… Tovább]

Novella

Családi kör

Csöndben kanalazták a forró, aranysárga tyúklevest. Május lévén, kinn terítettek a lugasban. Az asztalfőn ült a fehér bajszú, piros képű ünnepelt, Péntek Mátyás, nyugalmazott, pontosabban, két napja nyugdíjas kőműves. Éppen ezt ünnepelték most, szűk családi körben, fiai, menyei, egyszóval az [… Tovább]

Vers

– szerethető –

Késő délután a hegygerincre, mint egy macska rágörbült a Nap, vagy inkább olyan volt, akár egy félbevágott narancssárga pamutgombolyag. Hosszan nézegettem, már amíg a naplementét bámulni lehet, és újra rájöttem, hogy szeretem az estiségeket. Van valami egyedülálló bája az estnek, [… Tovább]

Kisregény

A kun vipera ivadéka 8. Végre!

Végre! Kötöny kánnal való egyezkedés után IV. Béla király megelégedetten, mégis gondterhelten vonult szállására. A kun vezér, kinek egy sánta évtizede fontos szerepe volt abban, hogy a Halicsért vívott harcok az oroszok javára dőltek el, most egyezkedik. A kán most [… Tovább]

Sci-fi

A KAPU

Az unokaöccse hozta a hírt, aki a hajnali vonattal érkezett. Rám zúdultak az emlékek. Fiatalkori, tengerparti sétáinkra gondoltam, melyek tulajdonképpen nem is séták, hanem véget nem érő viták voltak. Másnap mindig ott folytattuk, ahol előzőnapon abbahagytuk. Ez így ment hónapokon [… Tovább]

Vers

előzmény

  egyszerűen megtörtént innentől kezdve folytatás vagy és csakis ebből a pontból tájékozódhatsz áthághatod ám megmarad keretnek eldobhatatlan agresszív iránytű le kell takarnod hogy eltévedhess innentől élesre állított ösztönökkel kell járnod elaknásított terepen minek feszegetni ami lezárult ha egyszer eljutottál [… Tovább]

Vers

Védtelenül

Hatvanhét évem rongyait reményvesztetten varrom, ajkam ijedt imáit takarja kényszer-szájmaszkom. Szavaim néma koldusként száradnak lassan csenddé, minden napba belehalok, és válok védtelenné, s válok végtelenné… Legutóbb szerkesztette 2020.05.11. @ 09:16 – Bereczki Gizella – Libra

Novella

A levél

A nyugdíjasok kedvelt találkahelye volt a hall. Minden reggel pontosan tízkor ott várták Rossi urat a házfelügyelőt, aki kiosztja a postát. Bouber, Cazenave, Noradin és Marceau majdnem egy időben érkeztek mindig. Beaulieu asszonyság utolsó volt, jó öt perces késéssel. Mikor [… Tovább]

Villanás

Szavakká gyúrt érzésekkel focizok minden éjjel, míg plafonomon szárnyakat bontogat egy szúnyogpár, fülembe duruzsol, ütemet ront, lassan unom már, kezem tapsol, tenyeremben egy fikarcnyi élet, volt – Némán mozognak ajkaim, ha pirkadni kezd a ma, hátam mögött vékonyan rajzolódik már [… Tovább]

Gyerekvers

Egéretetés

Megállt az egerem, egy centit sem moccan, azt hittem éhes lett, hisz régóta koplal.   Rögtön elrohantam a szomszédos boltba, akció volt éppen; beálltam a sorba.   Zsebpénzemből vettem tíz deka szalonnát, kilenc deka sajtot s hatvanhat gramm sonkát.   [… Tovább]

Vers

– régiség –

Cserebogárszagot hozott a szél, és én kettőt megfogdostam gondolatban, ahogyan gyerek- koromban is, amikor esténként apáméknál a teraszon a lámpafény alá repültek. Mindig csak két dolog volt, ami kopogott nálunk, a jégeső és a cserebogarak. A vendégek rendszerint anélkül is [… Tovább]

Egyéb

Indulnál…

Minden mozdulatod rítus, már fenn van cipő, táska. Egy utolsó simítás: jó lesz? Kutatva nézel az előszoba falára. Tükörből látod önmagad. Idegen Az, kit vizslatsz a mában, megütközöl arcodon, szemeden, nincs a lobogás, nincs a vágy, nyomát nem látod rajta [… Tovább]

Vers

Anya

Kezemben arany rózsák, szívemben csupa jóság, te adtál földi létet, aprócska testem védted. Szebb szó nincs a világon, te vagy a fény a tájon, napraforgók kék ege, s az angyalok éneke. Anya, nézd csak az Időt, ahogy festi a mezőt, [… Tovább]

Vers

A bársonyköpenyesről

Őt én bizony nem szerettem. Karakterét megvetettem. Beképzelt volt, érthetetlen. Kollégáit lekezelte. Megalázott nem is egyszer, Gondolta, ő a nagy elme? Törekedett, fel az “égbe”, Célját, amíg el nem érte. Parancsolt, kérni nem tudott, Néhány embert fülön fogott, Kikben hajbókolót [… Tovább]

Mese

A rászedett farkas

Hol volt, hol nem volt, a nekeresdi kerek erdő kellős közepén lakott egy nyúl a kicsi házában. Egész nap a kertjében a sárgarépát kapálgatta, öntözgette, hogy legyen télire ropogtatni való. Egyik nap a nyúl a kertben serénykedett, amikor váratlanul megjelent [… Tovább]

Vers

Jégvirágos rét

Áldani Istent minden pillanatban, ennyit hagyott reményül ez a tavasz, a nyár csak bujkál, felfénylik hajamban, mint érett kalászok között a panasz. Imák után vajon mit hoz majd az ősz, kezemet fogva ki megy el és marad, egy mezítlábas gyermek [… Tovább]